A Nagy Bagosi volt már itt korábban is, mégis meglepve fedezte fel az újabbnál újabb vízátfolyásokat és az igencsak meghízott patakot. Hosszasan kerestük az átkelés lehetséges helyét. A nyomokból egyértelmű volt, hogy az előttünk járóknak sikerült, úgyhogy nem adtuk fel a száraz lábbal átkelés…

Gondoltál már arra, hogy szívesebben élnél egy másik korban? Melyikben?  Egy mentálhigiénés szakember erre egyszer azt mondta, hogy koroktól függetlenül megvannak az emberek problémái.A jelen gondjai talán nem utaznának velünk a múltba, netán a jövőbe, de valószínűleg lenne ott más. Ha nem is…

16:02 és én még mindig a hivatalban vagyok! Nem lenne szabad megint késve érkeznem az iskolához, a múltkor is az utolsó előttiek voltunk a lányommal. Megint elfelejtettem lezárni a bringát, így most legalább ennyivel előrébb vagyok. Jó szokásomhoz híven indulási irányban hagytam a gépet, már ezzel…

Észrevetted már, hogy bárki, aki nálad lassabban vezet, az idióta, és bárki, aki gyorsabb nálad, az vadállat? /George Carlin/ Na, ez rám nem igaz. Szerintem mindenki idióta. A nálam gyorsabbak is. Csak én vagyok helikopter. Képes vagyok helyből fel- és leszállni, szinte légvonalban közlekedni,…

Eljött hát a napja. Nem tűrt többé halasztást. Normális keretek közt valóban nem volt értelme tovább halogatni. (Így is elég jól kihúztam, azt gondolom.) Végre volt rá idő, indíttatás és lehetőség. Éppenséggel talán még egy hetet talán várathatott volna magára, de most voltak adottak a körülmények.…

Sötétben és hidegben érkeztem a támaszpontra. A beengedési procedúra hosszan zajlott, több telefonhívás kíséretében. Bevetési ruhás alakok mozogtak a félhomályban. Óráknak tűnő hosszú percek után végre átvehettem a kulcsot a szerelőtől. Tétova léptekkel közelítettem meg a Csapásmérőt. Már egyedül…

  Én elmentem a vásárba készpénzzel... Swift vettem a vásárban félpénzen...Kárikittyom, édes  tyúkom.... Nem kell majd áznom, ha esőben megyek kenyér. Ez volt a legracionálisabb döntés, nem keveset túrtam érte az internet. Ráadásul vonóhorgos a kis drága és tekerősek az ablak. Már csak fel kell…

- Várj, még ne nézd! Csak lépegess csukott szemmel! Szólok, ha kinyithatod - ropogtak az izgatott parancsok a hideg, sötét délutánban. Belementem a játékba, úgy helyezkedtem, hogy tényleg ne láthassam. A 9 személyes fehér kisbusz sikeresen takart az utolsó pillanatig. - Tádám! Ez itt az!  A…