Szülihónapom lesz, ráadásul karácsony is. A Mikulás szinte csak hab a tortán. Olyan hab, ami már a torta előtt habzsolható. Amúgy sem lenne példa nélküli a korai öröm. Miért is várnék hát a szeretet ünnepén esedékes kariajira, ha Nicolaus báttya jóvoltából már bő két héttel hamarabb is boldoggá…

Alkotói válság. Így mondják a nagyoknál. Nálam talán nem is válság. Talán nem is alkotói.  Hú, de mély, mi? A Mariana-árok  ipari tanuló lehetne itt mélységből, kérem. Odavigyázni, mert ugyebár 5-ös én vagyok, 4-es az Isten, ‘szal esetleg 3-mast kaphat, ha igazán felszívja magát! Fel?? Mélységekbe…

  Szabadság! itten hordoztákVéres zászlóidat,S elhulltanak legjobbjainkA hosszu harc alatt. És annyi vakszerencse közt,Oly sok veszély után,megfogyva már, de törve nem, Élne nemzetem lazán. Az nem lehet hogy annyi hívHiába onta pénzt.S keservben annyi hű zsebel,Szakadatlan a honért. Légy híve…

Öregszem. Mint mindenki más. Te is.   Téged hogy érint a dolog?  Nem, nem az én öregedésem…   Én speciel érzékelem a saját öregedésemet. Érzékelem, mint a katona a hideget. Nem fázik, csak érzékeli. Nem, a gazt nem! Fázik az, csak az érzelmi érvénytelenítés társadalmi szintre emelt…

„Az írás stresszcsökkentési stratégia" -hallottam az imént egy podcastben. Cukrozott cirkuszi citromcsibecombcsont, ezt meg a fejemben. Jó, mi?Japánkakas is létezik, meg citromcápa, ráadásul sarlós is. Kalapácsos is akad, a pörölycápa. Erről ennyit. A podcast témája viszont megragadott. Azt is…