CsobiBlog

CsobiBlog

Háromkirályok 2/2

2023. december 06. - CsobiBlog

img_20231112_133510.jpg

A Nagy Bagosi volt már itt korábban is, mégis meglepve fedezte fel az újabbnál újabb vízátfolyásokat és az igencsak meghízott patakot. Hosszasan kerestük az átkelés lehetséges helyét. A nyomokból egyértelmű volt, hogy az előttünk járóknak sikerült, úgyhogy nem adtuk fel a száraz lábbal átkelés ideáját. Végül vizes kőről vizes kőre ugrással abszolváltuk, egy jó adag gondviseléssel megtámogatva. Sokkal kisebb rizikó mellett is történhetnek bajok, mi szerencsére megúsztuk.

Volt, ahol Tudatos Tamás egy nagy követ dobott a vízbe, hogy a kiálló része megfelezze az áthidalandó távolságot. Ügyes. Az újabb meredek ereszkedést Suhanó Sanyi szintén sebesen, bár már csucsogó cipőben teljesítette, végül az óriási szikla tövében lejutott a vízeséshez. Percekkel járt előttünk, ráadásul mi képeket is szerettünk volna készíteni. Élvezeti értékkel bíróakat. Tomi elkezdte komponálni a szokásos lábbelis képét egy kiszögellésen. A körpanorámás videóját jelenlétem háta mögötti trükkös eltitkolásával mentettem meg, még beleugatni is elfelejtettem. A mobilos fényképezéshez csapnivaló fényviszonyok, a gyenge perspektíva és Sanyi különös viselkedése miatt az én fényképművészeti teljesítményem elmaradt. Ő ugyanis a vízesés mögött kocogott fel-alá, fura elszántsággal.

A víz robajától alig hallotta meg, amikor az elmeállapota felől érdeklődtünk fennhangon. A választ viszont mi nem értettük. Mutogatással lekommunikáltuk, hogy nem fogok lemenni hozzá, nyugodtan jöjjön csak fel, aztán haladjunk vissza az autóhoz.
Felérve elmesélte, hogy továbbra is szörnyen fáztak a lábujjai, a kocogás sem váltotta be reményeit. Mint akit konfettiszóróból lőttek ki, úgy iramodott meg és újra Szent Pálosat játszott velünk, szegény oláh-statisztákkal.

A kocsihoz már együtt értünk, Tomi fűtést kapcsolt, Sanka azonnal be is vágódott korábbi helyemre. Gondos Tamás az ékektől szabadította meg a kerekeket, Pákoszti Csaba pedig kora reggeli munkájának gyümölcsét szüretelte. Az ufópapírt persze gondosan elraktam, mi nem szemetelünk. A zsebemből kiesett papírzsebkendők miatt még most is bűntudatom van, amitől állítólag csak egy év múlva leszek jogosult megszabadulni.
A szerpentinen felfelé tartó sötét SUV-ről (hobbi telekjáró) eszünkbe jutott, hogy mi is beterveztük a Pádist. (Állítólag katlant jelent.)

- Körbenéznék fent - nyilatkoztatta ki a Nagy Bagosi.
- Mehettek, én biztos ki nem szállok - reagált az ázott veréb.
- Ha olyan, akár felmehetünk a Móczok templomához is! - lelkesedtem.

Újra megjelent a fekete autó, már lefelé menetben. Minden bizonnyal kihagyták a templomot, nem járhattak a Glavojban, de talán még egy szukot sem ittak. Ő bajuk, mi elindultunk, hogy csináljunk mindent is.

Csakhamar minket is visszafordulásra kényszerített az egyre vastagodó és keményedő latyak. Kétségbe azonban nem estünk, Túravezető Tominak mindig akad egy s más a tarsolyában. Lent profin dobta a jobbost a Boga-telep felé és magyarázta a Háromkirályok felé a másik útvonal indulási helyét. Mutatta, hol kell jobbra fordulni. Többször is. Kénytelen voltam elhinni, hogy valamelyik tényleg az lehetett.

A Schmidl-vízesés felé tartottunk, ami kocsival is egészen jól megközelíthető, de mozogni volt kedvem, úgyhogy mihamarabbi parkolást javasoltam. Csucsogó Sándor továbbra sem tartott velünk, mi viszont könnyedén lépdeltünk célunk felé, amit szinte csalódást keltően hamar értünk el. Ismerős látvány fogadott, volt már szerencsém hozzá.

A legeltetés után szemeinket a folytatódó útra vetettük és a hatalmas tócsát némi leleményességgel elkerülve gyalogoltunk még egy keveset.
Kis idő múlva visszafordultunk, talán betelhettünk a látvánnyal. Titkon én még egy későbbi, rövid kitérőben reménykedtem, úgyhogy nem bántam.
Passzivile Sandorescut teljes lelki békében találtuk, elégedetlenségnek nyomát sem mutatta.
- Nem untad magad halálra?
- Nem, tök jól elvoltam.
- Hát, te nem vagy ép!

A völgy aljában rendőr intette le autónkat. Hosszasan magyarázott valamit, amiből a nyelvtanulós alkalmazásom 102 napos tapasztalatával sajnos semmit nem értettem. Tomi türelmesen végighallgatta, majd tűrhető magyar akcentussal, szabatosan felvilágosította, hogy egyáltalán nem ért románul.
Biztos Úrnak lassan eshetett le a dolog, mert csak pár mondattal később sikerült angolra váltania. A szerpentini hómunkásokról érdeklődött, illetve feltételezett tevékenységük eredményéről. Sok jóról nem tudtunk beszámolni, majd megkönnyebülve intettünk búcsút. Egy komolyabb hólánc-hiányos büntetés köve esett le a szívünkről, bár Tudós Tamást még a szabálytalan parkolás réme is fenyegette.
Rádiós Sanci elújságolta, hogy a híradások szerint magyarok is fennrekedtek a Pádison. Nem sokkal később hódúró teherautó jött velünk szemben, megnyugodhattunk a pórul jártak felől.

Belényes felé újra eszembe jutott az otthon felejtett napszemüveg, pedig a hegyen egyáltalán nem hiányoltam. A pazar időjárásnak örvendve önző kis tervemmel is előhozakodtam.
- Elég jó az idő és még későre sem jár. Van egy hely, amit már régóta meg szeretnék nézni. Nem nagy kitérő, itt van egy köpésre.
- Mi lenne az?
- Mentek, amerre akartok, én ki nem teszem a lábam a kocsiból hazáig!
- Arra a dombra szeretnék felszaladni, ami a hidacska mellett van, az út másik oldalán.
- Felőlem… Utat tudod?
- Persze, bejelöltem térképen. Köszmá’

Könnyen kitaláltunk a falu kis utcáin át és a földút is meglett. Nagy örömmel vágtam neki a könnyűnek ígérkező sétának. Hamar elértük a félbehagyott építkezést, ahol hosszasan elidőztünk.

 

A Pontos-kő dombja: A Fekete-Körös szorosának felső bejáratát őrzi ez a magányos kopasz domb. A közel 300 méter magas kiemelkedésre meredek ösvényen jutnunk fel. A halom tetejéről ragyogó kilátás nyílik a Belényesi-medencére, a Béli hegyekre, és a hegyet délről szorosan kerülő Körösre. A tetőre egy monumentális világító keresztet terveznek a hatóságok, de szerencsére lassan halad az építkezés. (https://www.szazlabu.hu/index.php/20-2015-programok/2015-programok/191-belavar-pontos-ko-meragi-szakadek)

 Később megvolt a “csúcs”, majd a sziklás részt is megtaláltuk. Hosszasan szívtuk magunkba a látványt.

Nagyon boldog voltam, hogy ismét teljesült egy vágyam, újabb rejtély fedte fel előttem titkait. Visszafelé a gombával teli zacskót lóbálva csodáltuk meg újra a magányos fát és tavacskáját. Annyira magával ragadott az öröm, hogy ténylegesen felfutottam az egyik kis emelkedőre.


Messziről tehénhajtást vettünk észre, úgyhogy lassítottunk és egy mélyedés takarásában igyekeztünk elkerülni a kutyák figyelmét. Sikerült, és Sanyit is épségben találtuk. Továbbra is kedélyes rezignáltsággal tűrte a szokatlanul alakult kirándulást. Állítólag a lábujjai kezdtek átmelegedni a felfűtött autóban.


További megállót már nem terveztünk, úgyhogy a maradék kávé és szendvicsek végére jártam, majd kicsit nekivetkőzve beszálltam a kocsiba. Elkezdtem gyomlálni a friss képeket a telefonomban. A srácokat is emlékeztettem a jobb képeik közös csoportunkban történő megosztására.
- Én nem csináltam képet - szólt Ülő Bika.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy egyetlen képet sem lőttél? - értetlenkedtem.
- Úgysem nézem meg soha, meg nem is adja vissza. Ö… én megélem a pillanatot!

Nem kis röhögés tört ki az autóban. Válogatott sértések egymás fejéhez vágása után aztán lassan mégis megnyugodtunk és elképedésemben nagyokat pislogtam. 50 kép alatt egy ház körüli sétát sem úszok meg, ő pedig teljes nyugalommal hagy megörökítetlenül egy kalandos túrácskát. Eszem megállt.

- Akkor legalább adj egy napszemcsit! - próbálkozott Gépjárművezető Tonics az alacsonyan járó naptól elvakultan.

Sándor kimért mozdulatokkal nyúlt a kesztyűtartóba és varázsolt elő egy női napszemüveget. Vidám értetlenségünkre elmesélte, hogy bőven volt ideje feltérképezni a Dusty teljes belső terét. Sokadjára is jóízűen röhögtünk és újabb ugratások záporoztak, kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen hazáig. Nagyjából a reggeli első perctől az esti utolsóig. Többek között talán ezért is is élvezzük ennyire ezeket a kirándulásokat.

 

Vég nélküli ökörködés a gyönyörű természetben, jóleső fáradtság a testben, nyugalom a lélekben.

 

 

 

„A Hidra, a Bulzvár, Eduárd és Kunigunda, a Szarvaskő, az Oroszlánkő és Noé bárkája: mind az egy Mataringa-bércz ugyanazon sziklacsoportjának a néző pontok szerint váltakozó különféle alakulásai. A Három királyesés különböző kombinácziókban csoportosítva tárja szakaszait a néző elé s a Schmidl-esés, a Behemót fürdője és a Felső zuhatag pedig nem egyebek, mint a szakadékban alá ömlő Osel patak nagy vízesésének egyes szakaszai." (Czárán Gyula: Kalauz)

 

 

A Háromkirályok vízesés a Bulbuci völgyön található, amely a Boga patak baloldali mellékvize. A szűk völgyben a víz folyása gyors és sok apró vízesés tarkítja. A legnagyobb közülük a Három Király, amelynek magassága 40 méter. Három szintje közül, az utolsó a legszebb és a leglátogatottabb, hiszen be lehet menni a vízfüggöny mögé. Ennél a lépcsőnél körülbelül 20 m magasságból zuhan alá a víz. A másik két lépcsőt nehezebb megközelíteni.(https://traveltotransylvania.hu/2020/04/04/a-haromkiralyok-vizeses/)

 

 

Belényes eredete, mint igen sok más településé, a századok homályában vész el, de azt biztosan tudjuk, hogy a 13-ik században már fennállott, és nem is jelentéktelen helyként, hanem egy eléggé elszigetelt vidék fontos központja volt.
Középkori nevei: Benenus (1291), Belenus, Belenis (H. Szabó Károly: Anjoukori okmánytár, III. 372.), Belynes (1422), Belenjes.
Ami a város elnevezését illeti, erről meglehetősen eltérő vélemények láttak napvilágot. Belényes egyik 19-ik századi református lelkésze, Vállaji Sipos Imre régi hagyományra hivatkozik, amely szerint a Belényes név onnan származott, hogy a vidék őserdőségeiben évszázadokon át igen sok bölény élt, a fejedelmi és főúri vadászok ezért gyakran megfordultak itt, s akkor nevezték el a vidék egyik pontját Bölényesnek vagy Belényesnek. Más hagyomány szerint valamelyik Béla király (II. vagy IV.) egy vadászat alkalmával nyestet[3] lőtt e vidéken, s a helyet elnevezte Belényestnek, ebből lett a Belényes. De legvalószínűbbnek azt tartja Vállaji Sipos Imre, hogy a "Belényes név a Beleknesi családtól vette eredetét, amely család a 13. században bírta e vidéket, mint kitűnik III. Vincze pápának 1206-ban a kalocsai érsekhez írt leveléből". A lap alján megjegyzi: "a kalocsai érsekhez írt levelében ezen kifejezés van: in terra filiorum Beleknesi (Pray). Ebből azon következtetést is vonhatjuk, hogy Belényes vidékét talán már a honfoglalás után nyerte Beleknes nevű vitéz."[4]
Bunyitay Vince szerint kaphatta a város nevét a Belenik szóból is, mivelhogy Belényes vidéke eredetileg a Szent István rokonaként ismeretes Csanádok birtokában volt, akinek egyik őse: Belenik.[5]
"Doboka megye első ispánja István királynak közeli rokona volt, mivel fiát, Csanádot István unokaöccsének mondja a krónikás hagyomány" - olvashatjuk az "Erdély története" című könyvben.[6]
"Az újkor elejéig bölényeiről (vö. Belényes) híres Sebes- és Fekete-Körös menti hegyek és erdők (Királyerdő) a 11-12. században összefüggtek az Igfan/Ygon ("szent rengeteg") néven emlegetett erdőséggel." (Köpeczi i. m. I. 232. l.)
A Váradi Regestrum kétszer is említ bölényvadászatot a Szilágy megyei határon. Bizonyos, hogy Belényes neve is a bölényekkel van összefüggésben. (Györffy István: "A Fekete-Körös völgyi magyarság", Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986. 35. l.)
"A Köröstől délre eső terület még a történeti időkben is őserdővel volt benőve, hatalmas vadállatoknak, mint a bölénynek nyújtva biztos búvóhelyet."[7]
"Nevét a nemesvadban, bölényben gazdag erdőitől kaphatta, és egykor talán királyi vadászhely volt."[8]

Végül hallgassuk meg egy nyelvész véleményét is: A folyók, tavak, tájak, helységek gyakran a bennük vagy mellettük élő állatokról kapták a nevüket, például: Békás, Csukás, Rákos, Hollód, Belényes. Utóbbi a bölény tájnyelvi alakjából (belén), mivelhogy régen bölények tanyáztak a Bihar-hegység rengetegeiben.[9]
Belényes a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös mellett, a Nyimojesdi patak mindkét oldalán, a közismerten szép Belényesi völgyben fekvő város, a Belényesi járás székhelye, az egész zárt vidék központja, a nagyvárad-belényes-vaskóhi vasútvonal egyik főállomása.
Fekete-Körös völgyön általában a folyó Tenkén felüli szakaszát szokás érteni, amely két jól megkülönböztethető részre oszlik. A felső szakasza meglehetősen nagy völgykatlan, amelyet Belényesújlaknál tör át a gyors folyású folyó, hogy mintegy tíz kilométeres hosszúságban egy igen szűk szorossal birkózzék meg, és kitörjön Sólyomnál a sokkal tágasabb s az innen jól látható gyantai síkságra. Ez már a Körös alsó völgyi szakasza, amely Tenkéig fokozatosan szélesedik ki, aztán kényelmesen megy át az Alföld tájára. (https://mek.oszk.hu/09600/09679/09679.htm)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://csobiblog.blog.hu/api/trackback/id/tr8518274757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása