Gondoltál már arra, hogy szívesebben élnél egy másik korban? 
Melyikben? 

Egy mentálhigiénés szakember erre egyszer azt mondta, hogy koroktól függetlenül megvannak az emberek problémái.
A jelen gondjai talán nem utaznának velünk a múltba, netán a jövőbe, de valószínűleg lenne ott más. Ha nem is azonnal, idővel biztosan. Lehet, hogy az ember már csak ilyen. Ha nincs baj, csinálunk. 

Elhiszem, hogy jó korban élek. Egy korszak végét csíptem el és egy újba is belekóstolhatok. Még halványan emlékszem a hétfői adásszünetekre, de szombaton már csak azért volt tanítás, hogy a nyári szünet tényleges 3 hónapja alatt elkészülhessen az új iskolaépület. Egész nyáron felügyelet nélkül csatangoltunk, biztonságban. Bunkiztunk, sütöttünk almát tábortűznél. Énekeltünk is. Bodzapuskám és csúzlim ugyan nem volt, de sárhajítóztunk (mint a Jenki Zuluban) és kacsáztunk sokat. Biciklizhettünk, nem csak bottal ütöttük a kereket, vagy a nyomát. Orosz nyelvet már nem kellett tanulnunk, de még volt minden tekintetben fekete-fehér Junoszt tévénk. Vetítettek nekünk diát és ünnep volt a mozi. 

Egyetlen rossz emlék viszont a mai napig kitart. Nem kaptam igazi, drága G. I. Joe figurát. A hosszas könyörgés után végül megkapott piacos verzió sokkal elnagyoltabb volt, kevésbé kidolgozott fegyverekkel. A végtagjai sem mozogtak olyan szabadon. Talán akkor siklott ki a világ.
Úgy éreztem magam, mintha felvételt nyerhettem volna egy akkoriban menő BMX (bandita) brigádba, de csak egy camping bicó jött össze. Azzal meg ugye kb. csak a nagymamik jártak mifelénk. Maradt a vágyakozás. Apropó, BMX-em sem lett végül, de az egy másik történet. 

Nem szenvedtem viszont semmilyen megelőzhető, komoly betegségtől. Mindig volt mit innom, ennem, hol aludnom. Tiszta ruhában járhattam, ép cipőben. Igazából nem kényszerítettek semmire. Viszonylag szabadon véleményt nyilváníthattam, nem volt veszélyben az életem. Nem éltem át pusztító földrengést, hurrikánt, cunamit.
A csernobili atomkatasztrófa, a teljes napfogyatkozás, az Y2K, a szivacsos agysorvadás, a H5N1, a maja világvége és a COVID-19 sem vitt el, de perverz módon még a #maradjotthon is tetszett. Jut eszembe, miért írok akkor én most? 

Leginkább talán jómódomban. Nem kell hullára dolgoznom magam, van szabadidőm. Van internet hozzáférésem, így olvashattam az MBBK közösségi hálós felhívását, és inspirálódtam. Saját laptopomon pötyögtetek, amit stabil villamoshálózat táplál a fűtött lakásomban. Elég magas szintje ez már Maslow piramisának, azt hiszem. Ja, tanulhattam írni-olvasni, számítógépet kezelni és angolul is, ezt se feledjük! 
Hogy egy kicsit még fanyalogjak, talán nem ártott volna több kultúrát elém tárni, de ez már lehet akár a saját felelősségem is. Szülőként szintúgy, persze.

Ennek ellenére dolgozik bennem (is) az elégedetlenség. Milyen kor ez már? 
LMBTQstb az egyik fülemben, Férfiak klubja a másikban. A szelektíven gyűjtött hulladékot egybe borítják, a nagy csendes-óceáni szemétfoltból meg kihalásztak 28 tonna szintetikus textilt, autógumit és közösségi hulladékot.
Keressek sok pénzt, hogy kriptovalutát/részvényt/kiadható ingatlant vehessek; legyek önellátó, éljek fenntarthatóan, ébredjek! Repüljek olcsón, gyűjtsek élményeket, egyszerélünk; karbonlábnyom, zero waste, úgyismindmeghalunk. 
Sok zöldséget és gyümölcsöt egyek, vagy kelát-kötéses high-end ásványi anyag és vitamin komplexet vegyek? Ja, hogy mára az előbbi is sokkal silányabb, az utóbbi pedig eleve halott ügy? Az atomenergia veszélyes vs. az egyetlen tiszta energiaforrás. A megújulók meg sem újulnak és nem is tiszták valójában? A megváltó fúziós energia csak az elité lesz? Remek.
Betiltani készülnek a belső égésű motorral szerelt autómat, miközben az újabbak annyira túlbonyolítottak és avulónak tervezettek, hogy valószínűleg érdemben nem használhatóak 30+ évig. Az elektromos autók akkumulátor problémáival kapcsolatban pedig csak reménykedhetünk? Csodás.
Vonják a béremből az egészségügyi hozzájárulást, de úgyis fizetős lesz? A gyermekeimet el nem ismert tanárok oktatják? A politika egyre alacsonyabb színvonalú, mégis egyre jobban megosztja a társadalmat? Pazar. 

Bizonytalanság. Ezt talán biztosan érzem.

Infláció van, béremelés nincs. Energiabizonytalanság van, béke a térségünkben nincs. Ezzel pedig el is jutottunk a háború témaköréhez. Úgy általában és az ukrajnaihoz is. Miért éppen ez ne osztaná meg az embereket?
Számba sem tudom venni a különböző narratívákat, kezdek belefáradni. Leginkább talán azért, mert engem is megoszt. Majd' mindegyikben találok olyan elemeket, amikkel tudok azonosulni. Az első és legfontosabb, hogy fájdalmasan értelmetlennek tűnik az emberek halála. Az élet szentsége elmerült a sárba ragadt lánctalpak alatt. 
Talán könnyebb lenne, ha tudnék oldalt választani, de  befolyásolható vagyok. Elhiszem, hogy a világok harcában Európa már nem tényező. Azt is elhiszem, hogy történelmileg még semmi jó nem jött keletről. Azt viszont kétlem, hogy bármelyik hatalomnak is számít valamit egy ukrán, egy orosz, vagy egy magyar élete. Lassan már egy franciáé, vagy egy németé sem. Attól tartok nincs ez másképp Kínában, Indiában, de talán még Amerikában sem. A média szintjén megy a porhintés, ám nem igazán van kétségem. 

Van remény a békére? Naná, hogy van! Én remélem. Te is. Mi reméljük. Nem vagyok annyira naiv, hogy azt higgyem, ez érdemben számít. Ennyi nem. Ha azonban a béke pártján állunk minden lehetséges alkalommal, talán mégis másképp hat, mintha harcoló oldalt választanánk. 

Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban. /Mahatma Gandhi/

Más korok emberei is hasonlóan érezhettek? Mi hittük csak el, hogy biztonságban vagyunk itt a nyugatos civilizáció bölcsőjének közelében? Milyen irányba tart a világunk? Számomra sajnos még az irány sem világos. Bizonytalan.
Az jutott eszembe, hogy állítólag csak a változás állandó. Ha ez igaz, akkor nem lehetett sokkal jobb más kor sem. 
Felteszem hát a kérdést.  

Számít-e valójában, hogy melyik korban élünk, ha nincs veszélyben az életünk és a szeretteinké sem?

A szokásos ismeretterjesztés:

!!!!! Öt hatalmas szemétsziget úszik a Föld óceánjaiban: https://qubit.hu/2022/07/06/ot-hatalmas-szemetsziget-uszik-a-fold-oceanjaiban 

Maslow piramis /Wikipédia/