- Várj, még ne nézd! Csak lépegess csukott szemmel! Szólok, ha kinyithatod - ropogtak az izgatott parancsok a hideg, sötét délutánban. Belementem a játékba, úgy helyezkedtem, hogy tényleg ne láthassam. A 9 személyes fehér kisbusz sikeresen takart az utolsó pillanatig.
- Tádám! Ez itt az!
A félklasszikus szemléltetés szerint a felszínére vonatkoztatott szökési sebesség eléri, vagy meghaladja a fénysebesség értékét. Nyilván ez lehetett az oka annak, hogy elsőre a semmit láttam a nagy fehérség után. Erősen összpontosítva próbáltam belesni az eseményhorizont mögé, elsőre sikertelenül. Hamarosan azért elkezdtem érzékelni a tömegét. A gravitációs szingularitásba zuhanást kockáztatva közelebb léptem és jól szemügyre vettem.
Mivel minden kétséget kizáróan nem gömbszimmetrikus, nem ellenőrizhettem, hogy térfogata az eseményhorizont sugarának köbével arányos-e? Annyit viszont máig bizton állíthatok, hogy nem nagy. De legalább jó kicsi.
Ötödik generációs Suzuki. Ősei a Kei klánból valóak, szülei Maruti vérfrissítéssel. A neve Alto. Mezoszoprán (pl.: Toyota IQ) és szoprán (Smart (ForTwo)) is létezik az univerzumban, szóval nem kell úgy odalenni…
- Nézzük, ki tudsz-e vele állni? Nem mindig veszi a rückwerz-et, olyankor újra kell kuplungolni. A srácok a fékre is panaszkodtak, de majd úgyis meglátod. Szerintem nagyon fasza kis gép. Régen az asszonyé volt, aztán nem akartuk elherdálni, maradt itt. 2 évet rohadt egy helyben, majd rendbe hozattam. Na jó utat! Majd visszaadod valamikor.
Az ablakemelő olyan reccsenéssel indította meg lefelé az üveget, hogy azonnal keresztet is vetettem rá. Mire eszméltem, már bőszen faltam a hideg métereket a kölcsön autóval. No, nem olyan sokáig, piszok hamar beindult a fűtés. Meg a tücsök is, ami a fax tudja, honnan ciripelt.
A kormányzás nagyjából a lankadt lólőcshöz lehet hasonlatos. Ha jobbra csapod, ott marad. Ha áthúzod a másik irányba, balra kókad érzéketlenül. Céltudatosságnak nyoma sincs. Mondjuk ennél nagyobb baj ne legyen!
A váltójáról arra emlékszem, hogy amikor ötösből kivettem a lassításhoz, majd szúrtam (haha!) egy hármast, előre lehetett ugyan mozdítani a tengelykapcsoló rúdját a képzeletbeli szilvalekváros kulisszában, de a tényleges sikerben csak akkor lehettem kicsit is biztos, amikor a kuplungot felengedve az autó nagy megnyugvásomra motorfékkel folytatta a próbakört. A váltóbot (alias kapcsoló pálca) még mindig legalább annyit tudott oldalirányba kotyogni, mintha üresben lötykötölném.
Végre van fordulatszámmérő! Imádom. És milyen ügyesen tartom 1750-en. Vagy talán nem is működik? Határozottan gyorsulunk, ám a mutató holtjátékon belüli mértékben szédeleg csak. Nem is tudom. Tovább csodálva feltűnt, egészen 10.000-ig van skálázva. Wow! Lehet, hogy a gyár motorkerékpár részlegének egyik túramodeljéből származik a számlap? Akkor viszont miért piros már 6200-tól? Szintén nem tudom. /Később aztán kiderült, 90-nél 2500-at forog a 62 lovas szörnyeteg. Kanapématematikusok is könnyen kiszámolhatják, hogy ötödikben 223 km/óránál kezdődik a piros. ;) Végképp nem értem./
Vajon bemelegedett a motor? Hoppá, van vízhőfokmérő! Ráadásul már jó értéket mutat. Akkor bizony parketta! Végre meglódult a fordulat is, de 3000-nél gátat szabtam a téridő-ugrásnak. A zajszigetelés nem erőssége a kis indo-japónak. Viszont akkor mégis működik a túraméter. Kölcsön lónak amúgy sem nézzük a fogát.
Az első tényleges megállásnál kitapasztaltam a belső tér világításának helyes kapcsolóállását, hogy ne csak telefonnal lehessen fényhez jutni, ha úgy kívánja meg a helyzet. A kiszállás következett… volna, de beleakadtam csípő-ügyileg a B-oszlopba. Második nekifutásra sikerült a produkció, valószínűleg a megszokást igénylő dolgok közé tartozik. Ahogyan a ciripelés is, mert rövid idő után már egyáltalán nem érdekelt/hallottam, vajon a műszerfal rezgése adja-e a hangot, vagy hátul engedett el valami annyira, hogy szebb napjairól cicergő hanggal nosztalgiázzon.
Hát nem aranyos?
Sokszor támadt már ötletem arra vonatkozóan, hogy milyen autóba ültetném azokat a döntéshozókat, akik egy útszakasz felújításáról, átvételéről döntenek. Ez a kis autó is a javasolt példányok közé tartozik. Pompás tesztautó lehetne belőle. Mivel ebben a felvetésben annyi a fikció, mint kisdobos nyakkendőben az ütemérzék, így még azt is fel merem dobni, hogy beülök a mélyen tisztelt mellé navigátornak.
Visszakanyarodva a fekete lyukas metaforához, állítólag egyszer sikerrel elnyelte Tomi megtermett sógorát is, aki a lehúzott hátsó ablakon lógatta ki a karját.
Valóban meghökkentően kicsi az autó, még az én Punto-hoz szokott szememnek is. Belül ez úgy realizálódik, hogy ha ki szeretném venni a bal mellzsebemből a telefonomat, akkor erősen jobbra kell dőlnöm, különben nem fér el a kezem. Élek a gyanúval, hogy a háttámla dőlését sem véletlenül bízták egy beépített kallantyúra. Az ülés oldala és a karosszéria közt már nem lett volna elég hely a hagyományos oldalsó alkatrésznek. Különösebb nyújtózkodás nélkül értem el az első ülésről a jobb hátsó ajtó ablaktekerőjét. Nem viccelek. Az anyósülés ablakát kocogtatni a középső bütykeimmel mozdulatlan felsőtesttel is gyerekjáték. Bizonyos szempontból ideális családi autó, könnyű kiosztani az atyait a hátul ülőknek is. Apropó, a nagylányom imádta. Azt mondta, szereti az ilyen kicsi, kuckós autókat.
A háztömb elé érve egy szabad parkolóhelyet vettem észre. Nem a nagyobbakból valót, de azért a talján pontocskával is nekiálltam volna becentizgetni. Gyorsan csekkoltam, mennyire fogom feltartani a forgalmat háttal beállásommal, majd belevágtam. Manőverezés közben elbizonytalanodtam, amikor mindkét tükörben azt láttam, hogy bőven jó lesz. Na ne, megint egy újabb, kitapasztalást igénylő visszapillantó, közben meg a forgalom is haladna. Belefarolni a parkoló elvtársakba azért mégiscsak osztályidegen lett volna, úgyhogy fokozott figyelemmel folytattam a tolatást. Kiszállva az a meglepetés fogadott, hogy mindkét első ajtót kényelmesen kinyithattam majdnem tökig. Ez aztán a városi cirkáló!
Másnap terepen is hadra fogtam. A reggeli hidegben kicsit nehezen, de beindult, csak a jeget kellett kapargatni. Garázs nélküli SUV-osok, szevasztok! Mire az egyik oldalról megvakarjátok a szélvédőt, én már a kuplungot engedem fel. Engedem fel és lépek rá vissza. Fel-le, fel-le… Szóval itt lakik a tücsök, a pedálban! Legalább a továbbiakban ez sem tereli el a figyelmemet az élményautózáról. Azt hittem, ilyenkor rég a szorgalmas hangya tartalékait dézsmálja. Na, mindegy.
Nézzünk egy féktesztet! Nem rossz, mert csak a jobb első csúszik. Gázadásnál is. KUMHO báttya valószínűleg nem ezt a gumit ajánlja a hipersportautókra. De mire is az a nagy sietség? Időben kell indulni, defenzív gépjárművezetés és hasonló bölcsességek…
Kikanyarodásnál végre helyreáll a rend. Tud az összes gumi is csúszni egyszerre. Hátulról még jön némi recsegés, de hát mire számít a pavaszt, nem szalonautó ez már egy ideje.
Jaj, de szép a havas táj… Szép ez igazából majdnem mindig, alföldi gyerek vagyok, na. Itt a hídnál például különösen! Annyira nem sietek, mögöttem sem jönnek, én biz’ visszatolatok pár képet lőni. Remélem, a suzinak sem lesz ellenére az intermezzo. Itt nem lesz, aki betoljon, ha megint beüt a krach.
Capa-nagydíjas ténykedésem után Alto zokszó nélkül beindult, viszont újra figyelmes lettem egy másik furcsa zörejre. Leginkább a mátrixnyomtató hangjával tudnám érzékeltetni, mindkét kerék irányából, felváltva, indokolatlanul. Megpróbáltam lehangrögzíteni, majd szépen el is kellett engedtem a problémát. Valószínűleg újra kéne születnem, hogy egy ilyen kaliberű rejtélyt én megoldjak.
A továbbiakban szépen tettük a dolgunkat. Na jó, a csomagtér ajtó soha többet nem csukódott vissza rendesen egy nyitást követően, de ugye senki nem számított eseménytelen kirándulásra?
Így is csak harmadjára jött létre a randi, mert több futómű probléma, majd bowden-szakadás szabotálta megismerkedésünket.
Soha rosszabb kalandot!
Japán, magyar két jóbarát…
Gravitációs szingularitásról akkor beszélünk, amikor a gravitációs mezőt leíró modellben a koordináta-rendszertől függetlenül végtelen mennyiségek jelennek meg. A szinguláris szó jelentése: egyedi, kivételes, különleges viselkedést vagy szabálytalanságot mutató. A szingularitás egy szinguláris hely.
Az általános relativitáselmélet gravitációs szingularitás kialakulását, egyben a téridő végtelen görbületét jósolja a fekete lyuknak is nevezett, extrém nagy tömegű, extrém nagy gravitációjú égitestek közvetlen közelében. Egy nem forgó, töltés nélküli fekete lyukban a szingularitás egyetlen pontként értelmezhető, amit „pontszingularitásnak” neveznek. Forgó fekete lyukban ez a tartomány egy gyűrű, melyet „gyűrűszingularitásnak” neveznek.
Az általános relativitáselméletben a meztelen szingularitás egy eseményhorizont nélküli gravitációs szingularitás. A fekete lyukban a szingularitást körülöleli az eseményhorizont, amelyen belül a gravitációs vonzás olyan nagy, hogy a fény nem tud távozni. Ezért az eseményhorizonton belüli objektumok - beleértve a szingularitást is - nem figyelhetők meg közvetlenül. A meztelen szingularitás ezzel szemben kívülről megfigyelhető.
A meztelen szingularitások elméleti létezése azért fontos, mert létezésük azt jelentené, hogy megfigyelhető egy objektum végtelen sűrűségre való összeomlása. Alapvető problémákat is okozhat az általános relativitás szempontjából, mivel az általános relativitás nem képes előrejelzéseket tenni a téridő alakulásáról a szingularitás közelében. Az általános fekete lyukak esetében ez nem jelent problémát, mivel egy külső szemlélő nem tudja megfigyelni az eseményhorizonton belüli téridőt.
Forrás: Wikipedia
