Szabadság! itten hordozták
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.

És annyi vakszerencse közt,
Oly sok veszély után,
megfogyva már, de törve nem, 
Élne nemzetem lazán.

Az nem lehet hogy annyi hív
Hiába onta pénzt.
S keservben annyi hű zsebel,
Szakadatlan a honért.

Légy híve rendületlenűl
Hazánknak, oh Magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

Egyes elképzelések szerint egy időgép, némi fantázia és szelektív memória segítségével a fenti sorok összefügghetnének az alábbi látvánnyal.

Történelmi időket élünk? Minden bizonnyal...

Hogy mi lesz róla a könyvben, azt nem tudom, talán azt is a győztesek írják.