Szülihónapom lesz, ráadásul karácsony is. A Mikulás szinte csak hab a tortán. Olyan hab, ami már a torta előtt habzsolható. Amúgy sem lenne példa nélküli a korai öröm.
Miért is várnék hát a szeretet ünnepén esedékes kariajira, ha Nicolaus báttya jóvoltából már bő két héttel hamarabb is boldoggá tehetem magamat? Aztán, ha már mindkettőt kipipáltam, még mindig ott a bárhányadik születésnapom, ha annyira jutalmazni, izé, ünnepelni, vagy elismerni szeretném magam. Fain kis hónap ez a december, én mondom!
Na, de mivel is kedveskedjek magamnak?
Mivel lepjem meg magam, egy kávéházi szegleten?
Jó lenne valami távol-keleti csecse-becse
meg is nyithatnám az applikációt egyenesbe
Helyette tovább merengek
Lehettem volna oktató, nem ily telefont tapogató szegény legény
de eltanácsolt az idő fura ura, az apanázs vala szerény
Az elmaradt siker lassan, de nyersen ér, meglepetés a felismerés
Nem tudok nebulót tanítani, népemét
Félre a verseléssel, elvégre ünnep is lesz! Vessünk inkább számot!
Eltelt 4 év, elkészült 60 bejegyzés. Átlagban megvolt a havi 1. Köszönöm, köszönöm.
Ez jó mulatság, férfi munka volt.
Rontsam el ragaszkodással? Tartsam magam a korábbi elhatározáshoz, ne adjam fel olyan könnyen?
Vagy a rugalmasság terén gyakorlatozzak, úgyis divat a reziliencia?
B
Inkább a szabadság morzsáját ajándékozom, a feloldozást. Megengedem magamnak, hogy az emberkísérletemből kiszálljak. Nem fogom kikényszeríteni magamból a havi 1 bejegyzést. Még az is lehet, hogy ennyiben marad az egész. Vagy nem.
Érdekes volt, talán érdemes is. Talán az is kiderült, pillanatnyilag nem ez az én utam.
Elengedem, átkeretezem, feloldom a blokkot, komfortzónán túli flowban valósítom meg és fogadom el önazonosságomat. Tudatosan szabom meg a mindfulness és a manifesztáló mindset növekedési határait. Fck FOMO! Vágod, csótány?
Amúgy csak jelzem, elvileg Popper Péter írja a Lélekrágcsálókban, hogy Hamvas Béla szerint a modern társadalmakban az emberek életerejének zömét az életkellékek megszerzése köti le, nem maga az élet. Az emberek öregkorukig azzal foglalkoznak, hogy a színvonalas élet kellékeit (hétvégi ház, új autó, új bútor, modern technikai eszközök, divatos ruhák) gyűjtögetik. Ez elviszi az energiáikat, és arra már nem jut idő, hogy ezekkel a kellékekkel harmonikusan és örömteli életet éljenek. Ehelyett gyilkolják egymást a családtagok a drága pénzen beszerzett tárgyak között. A fogyasztói társadalom csábítása az életkellékek, vagyis a látszatszükségletek túlzott felértékelése. Nem lehet a legmodernebb digitális televízió nélkül élni? De lehet. Ugyanez vonatkozik a fentebb felsorolt holmik mindegyikére. De éppen ez az önbecsapás lényege: az ember úgy érzi, ahhoz, hogy egyszer majd harmonikusan élhessen, ilyen kellékekkel kell magát felszerelnie, és a mai folyamatos technikai fejlődés mellett rendszeresen újítani kell ezeket a kellékeket – csak az életre nem kerül sor soha.
#csakjelzem
