A Nagy Bagosi volt már itt korábban is, mégis meglepve fedezte fel az újabbnál újabb vízátfolyásokat és az igencsak meghízott patakot. Hosszasan kerestük az átkelés lehetséges helyét. A nyomokból egyértelmű volt, hogy az előttünk járóknak sikerült, úgyhogy nem adtuk fel a száraz lábbal átkelés…

Sötétben és hidegben érkeztem a támaszpontra. A beengedési procedúra hosszan zajlott, több telefonhívás kíséretében. Bevetési ruhás alakok mozogtak a félhomályban. Óráknak tűnő hosszú percek után végre átvehettem a kulcsot a szerelőtől. Tétova léptekkel közelítettem meg a Csapásmérőt. Már egyedül…

  Én elmentem a vásárba készpénzzel... Swift vettem a vásárban félpénzen...Kárikittyom, édes  tyúkom.... Nem kell majd áznom, ha esőben megyek kenyér. Ez volt a legracionálisabb döntés, nem keveset túrtam érte az internet. Ráadásul vonóhorgos a kis drága és tekerősek az ablak. Már csak fel kell…

Olyan jókat fáztam az utóbbi időben motoron, hogy eszembe is jutott az újabb kétkerekű korszakom kezdő kalandja -a kecskeméti kirándulás-, még a Fabbrica Italiana Automobili Torino gyár megboldogult Pont-jával (Punto) a kis Kawasakiért. Mint utóbb kiderült, 5°C-ban indultam reggel 7-kor a gyulai…