- Holnap gurulunk egyet Katival. Ha van kedved, jöhetnél velünk - hangzott az invitálás késő este, az egész napos, sikertelen oda-vissza csörgetések után.  - Holnap munkanap van, úgyhogy nem valószínű. És, ö, egyébként merre mentek? - kérdeztem teljes bizonytalansággal.  - Révi-szoros, de most egy…

Öregszem. Mint mindenki más. Te is.   Téged hogy érint a dolog?  Nem, nem az én öregedésem…   Én speciel érzékelem a saját öregedésemet. Érzékelem, mint a katona a hideget. Nem fázik, csak érzékeli. Nem, a gazt nem! Fázik az, csak az érzelmi érvénytelenítés társadalmi szintre emelt…

Kéne írjak egy januári bejegyzést… Miért? Azért, mert havi egyet tűztem ki célul. Nincs magasan a léc, de nincs is mindig ugrálós kedvem. Télen meg végképp óvatosan ugrál az ember. A február mindjárt itt a nyakunkon.   Tudod, hogy mi a közös az ónos esőben és a medvében? Egyik sem…

A Nagy Bagosi volt már itt korábban is, mégis meglepve fedezte fel az újabbnál újabb vízátfolyásokat és az igencsak meghízott patakot. Hosszasan kerestük az átkelés lehetséges helyét. A nyomokból egyértelmű volt, hogy az előttünk járóknak sikerült, úgyhogy nem adtuk fel a száraz lábbal átkelés…

Vadiúj túraszervező és -vezetőnk debütálásának lehettem tanúja, amikor is a szokásos, ignoráns korábbit a mi drága Sanyink váltotta az év második felének első napján. Már jóval előtte egyeztetett velem, igencsak részletekbe menően. Elvárta a nápolyit, a Nesquik kulacsot és a síbotokat. Powerbank is…

„Az írás stresszcsökkentési stratégia" -hallottam az imént egy podcastben. Cukrozott cirkuszi citromcsibecombcsont, ezt meg a fejemben. Jó, mi?Japánkakas is létezik, meg citromcápa, ráadásul sarlós is. Kalapácsos is akad, a pörölycápa. Erről ennyit. A podcast témája viszont megragadott. Azt is…