Kéne írjak egy januári bejegyzést… Miért? Azért, mert havi egyet tűztem ki célul. Nincs magasan a léc, de nincs is mindig ugrálós kedvem. Télen meg végképp óvatosan ugrál az ember. A február mindjárt itt a nyakunkon.   Tudod, hogy mi a közös az ónos esőben és a medvében? Egyik sem…

Egyik délután… megyek az utcán… Ja, ez nem az. Az egy másik tál tészta. Egy másik színű ló, ahogy a Shakespeare-nek is tulajdonított angol mondás tartja. (a horse of another colour)Mondjuk erre a célra én speciel egy másik idiómát véltem ismerni, de a Gógl nevű netcsicskám szerint olyan nincs is.…

„Az írás stresszcsökkentési stratégia" -hallottam az imént egy podcastben. Cukrozott cirkuszi citromcsibecombcsont, ezt meg a fejemben. Jó, mi?Japánkakas is létezik, meg citromcápa, ráadásul sarlós is. Kalapácsos is akad, a pörölycápa. Erről ennyit. A podcast témája viszont megragadott. Azt is…

Telefonfüggésem kora reggeli megélésének közepette egy értesítésre lettem figyelmes. Aszongyahogy… a bekövetett médiamajom néhány bejegyzéséről esetleg lemaradtam. Na ne már! Eszem, azom megáll! Ennek a fele sem tréfa, ide nekem az oroszlánt is! FOMO? Még csak az kéne! Nem hagyom, hogy a szemét…