Eljött hát a napja. Nem tűrt többé halasztást. Normális keretek közt valóban nem volt értelme tovább halogatni. (Így is elég jól kihúztam, azt gondolom.) Végre volt rá idő, indíttatás és lehetőség. Éppenséggel talán még egy hetet talán várathatott volna magára, de most voltak adottak a körülmények.…

Sötétben és hidegben érkeztem a támaszpontra. A beengedési procedúra hosszan zajlott, több telefonhívás kíséretében. Bevetési ruhás alakok mozogtak a félhomályban. Óráknak tűnő hosszú percek után végre átvehettem a kulcsot a szerelőtől. Tétova léptekkel közelítettem meg a Csapásmérőt. Már egyedül…

  Én elmentem a vásárba készpénzzel... Swift vettem a vásárban félpénzen...Kárikittyom, édes  tyúkom.... Nem kell majd áznom, ha esőben megyek kenyér. Ez volt a legracionálisabb döntés, nem keveset túrtam érte az internet. Ráadásul vonóhorgos a kis drága és tekerősek az ablak. Már csak fel kell…