A jó időjárásnak és mentorom intelmének megfelelően lecsutakoltam a Kawasakit a mosóban, aztán otthon polír waxszal is kikeráztam. Felcsinosítottam az öreg, japán lovacskát, hisz’ piacra szánom. Állítólag először a szem eszik, én pedig igencsak szeretnék már jóllakatni egy ilyen motorra vágyó kalandort. 

Ahogy végeztem a törölgetéssel, nekifogtam az olasz melónak is. Brigéciollal estem a Caponord drótküllős kerekeinek. Csakhamar eszembe is jutott, miért hanyagolódik el nálam oly’ könnyen az ilyesmi. Egyik oldalon a féktárcsa bántja a puceválni próbáló kezet, a másikon a lánc a kemény ellenfél. Mindeközben alig hajlandó bármi is érdemben tisztulni, pedig a szivacs hamar elkezd engedni a mechanikai igénybevételnek.

Több körben is megsúroltam a kerekeket, de már az “elég jó” szint előtt egy kicsivel abbahagytam. Sokkal tisztább lett, mint volt, bár a mocskos habtól alig lehetett látni belőle valamit. Következhetett a magas nyomású fegyver! 

A lándzsás mosó után a paneltömb alatti motortárolóhoz motoroztam a kefékért, hogy később még alaposabban elláthassam a küllők baját. A láncspray-t is magamhoz vettem és nagy örömmel öltöztem be újra, az addigra kialakult hőségben már túlzásnak érződött téli kabátomba és kesztyűmbe. 

Kulcs elfordít, gomb megnyom, fura hang (nyukk) kíséretében technikai probléma észrevételezése. 

A motor nem indult. Egy határozott mukkanás után leállt az indítási procedúra, a motor pedig néma maradt. Dühösen dobtam a kesztyűket a műszerfalra. Néhány további sikertelen indítózás után a kabátból is kivetkőzve toltam be a paripát a tárolóba. Becentiztem a sarokba, hogy ne legyen útban senkinek, ha esetleg hosszabban kíván tetszhalott állapotban leledzeni a hisztis olasz.
Felhívtam Timit, hogy legalább engem mentsen haza kocsival. Míg megérkezett, én jobb híján befújtam a láncot. Ugrott a délutáni motorozás ábrándja. Orrlógatva szomorkodtam a jobb egyben, míg visszaértünk a házhoz.

Felszerelkeztem némi szerszámmal, hogy majd legalább az akkumulátorhoz hozzá tudjak férni, hátha elég lesz csak tölteni rajta egy kicsit. Szerencsére határozott elképzelésem volt a multiméter és az akkutöltő fellelhetőségi helyéről, persze a panelban. Kocsiba vágtam magam és - talán a vonzás törvényében bízva - még a tartalék sisakot is magammal vittem. Az enyémben ugyanis már éppen egy szintén szimpatikus fiatalember élvezkedett, utasként. 

Felszaladtam a lakásba és elsőre megtaláltam a két eszközt. Szerencsére elmaradt a szokásos, feszült keresgélés. Rongyoltam is le a tárolóba, a talján táltoshoz.
Az akkutöltőt hiába vittem, de ez csak akkor derült ki, amikor a dugaljt kerestem. Kezdtem még jobban elkámpicsorodni. A multiméterben (és valami csodában) bízva mégis leszereltem az üléseket, hogy hozzáférhessek az akkumulátorhoz, vagy esetleg kipiszkálhassak egy rossz helyen landolt csillámpónit, aki kacagva puffantgatva várja megmentőjét.
Eszembe jutott, hogy a kontárkodás előtt talán érdemes volna videóra rögzíteni a hibajelenséget. Elővettem hát a telefont. Mivel azonban a motor kulcsát nem találtam, annak hiánya igen komoly akadályát képezte a tényleges produkciónak.
Felhívtam a lányomat, hátha megszán és elrollerezi azt nekem. Hiába magyaráztam el többször is a kulcs kinézetét, nem találta meg. Később Timi is bekapcsolódott a kutatásba, hasonló eredménytelenséggel. Még jó, hogy közben, a ritkán használt zsebeimben is matatva kezembe akadt a keresett tárgy.
Megköszöntem hiábavaló fáradozásukat és alámerültem az operatőri szakma rejtelmeibe. Jobb kéz indítógomb, bal kéz videózás. Vettem a jelenetet fénnyel, fény nélkül, felülről, alulról… mígnem teljesen váratlanul beindult a motor.
Erre a fordulatra nem számítottam, ezért kapkodva szedtem össze a motoron felettébb nehezen szállítható cuccokat és rohantam velük az autóhoz. Bevágtam mindent a hátsó ülésre, a korábban az esélytelenek nyugalmával bepakolt sisakot pedig magamhoz ragadtam és nyargaltam vissza a motorhoz, hátha még nem állt le. Szerencsémre továbbra is ércesen zakatolt. Nagy nehezen kibányásztam a biciklik közül, és óvatosságból világítás nélkül verettem haza, kerti gumipapucsban, vékony pulóverben. Vesszőfutás volt a javából.

Otthon, a motorkerékpár letámasztása után újra elővettem a polírpasztát és a mikroszálas törlőkendőt, hogy a nagyobb vas is megkaphassa a törődést, pedig igencsak haragudtam rá.
Csodát nem tudtam művelni, pedig becsülettel dolgoztam, de az évek nem múltak el nyom nélkül. Belenyugodtam, hogy esztétikailag megtettem, ami aznap tőlem telt. Közben a bukóm is megérkezett. 

A részben jól végzett munka és a szerencse öröme okán visszatért belém némi optimizmus. Úgy döntöttem, ha újra beindul a hisztigép, talán még a magára hagyott autóm is hazajuthat. Megkértem hát a ház úrnőjét, hogy ugyan pattanjon már fel mögém és legyen szíves majd megint fuvarozni nekem. Meglepő módon még a kocsi kulcsára is volt gondom. 

Nem hagyhattuk ki viszont az útvonal megtoldását némi várostáblán túli kitérővel. Viszonylag gyorsan kikukkintottunk a városerdei hídhoz, majd siettem vissza a tömbhöz. Úton hazafelé összefutottunk egy másik szimpatikus fiatalemberrel is, de mivel nem adta jelét a szándéknak, nem nyújtottam még hosszabbra az utat. 

Járó motorral vártam, míg Timi finoman megpadkázta a kocsit, majd szépen hazagurultunk, és csak az utolsó utcában, a szűk részen emeltem hangnemet. Viszonylag jól szól a nem gyári kipufogó. 

Összességében mégis úgy el voltam kenődve, hogy nem volt hangulatom tovább kísérletezni/bajlódni a technikával, inkább a családi kutyasétáltatásból vettem ki a részemet a nap még világos részében. 

Estére persze megenyhültem és elkezdtem túrni a netet a lehetséges hibaforrások és a szóba jöhető akkumulátorok után kutatva. Merthogy ebbe a Kapálógépbe bizony nem jó a hagyományos akksi, ebbe dönthető kell. Ezúton is csókoltatom a kedves digók felmenőit! 

Nyelvtannáciknak: 

szószerkezetek írása

2009. 06. 11.

Egybe vagy külön kell írni a következő szavakat:

rámerőltet/rám erőltet

kölcsönkérhetem/kölcsön kérhetem

Az egyes szám 3. személyű ráerőltet egybeírandó, más számban viszont különírjuk a tagokat: rám erőltet, rád erőlteti, ránk erőltették.

A kölcsönkér igekötős ige egybeírandó.

A válasz az 1984 és 2015 között érvényes 11. helyesírási szabályzat alapján készült.

(https://e-nyelv.hu/2009-06-11/szoszerkezetek-irasa/)