Kéne írjak egy januári bejegyzést…

Miért? Azért, mert havi egyet tűztem ki célul.
Nincs magasan a léc, de nincs is mindig ugrálós kedvem. Télen meg végképp óvatosan ugrál az ember.
A február mindjárt itt a nyakunkon.

Tudod, hogy mi a közös az ónos esőben és a medvében? 
Egyik sem játék. 
Luxemburgban hirdettek is miatta nemzeti homeoffice napot. Nem, nem a medve miatt. Nálunk, mondjuk, aznap +12 ° C volt, de legalább esett. 

Azt mondják, olyankor kell csinálni valamit, ha jól esik. Jól ugyan nem esett, így nem is lehetett… 
Mit is? Mit jó esőben csinálni? 

Motorozni például nem. Túrázni sem. Én legalábbis meghagyom azoknak, akik úgy (is) szeretik. 

Lehet viszont esőruhát hordani. Példának okáért biciklis esőnadrágot. Oké, nem egy rákászhajós produkció, de a szürke hétköznapok is léteznek, és érdemes azokkal is jóban lenni. 

Rákászék 

Ha már megvettem a speckó felszerelést, legalább használjam!
Mindössze ennyi pozitívumot sikerült kikaparnom a helyzetből. (Réges-régen ugyan gyűjtöttem az esővizet több célból is, de akkora kitérőtől inkább megkímélnélek, Kedves Olvasóm.) 

Perverz izgalommal kezdtem el keresni az esőnadrágot. Harmadik nekifutásra meg is találtam. A motoros eső-overál már a második körben megvolt, de az túlzásnak bizonyult a pilisi kiránduláskor is, pedig akkor igencsak be voltam rezelve az időjárástól. 
A szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta (RT-23 Mologyec) viszont nagyon tetszett a keceli Pintér Műveknél.

Maradt tehát a bringásoknak szánt nadrág. Sajnos annak idején hiányos volt az akciós készlet a diszkontban, nem sikerült elég nagy méretet vennem, hogy motorra is biztosan jó legyen. Na jó, nyáron talán elég lehet, hiszen mégsem egy made to measure, olasz öltönynadrág. (Télen meg állítólag nem is kell motorozni, de ezzel hosszan tudnék vitatkozni.) 

/Aldi/

Nem túl könnyen, de beöltöztem és reménykedtem, hogy az amúgy meleg, nem feltétlenül esőre tervezett télikabátom bírni fogja az esőt. 

Kiléptem a tömbből és szinte csalódtam, hogy csak szemerkélt.
Én már úgyis mindegy! - gondoltam Besenyőék után szabadon.
Kéjes érzés volt nézni, jóformán érezni, ahogy az esőcseppek a nadrágomon, mint kamikaze pilóták lelik pusztulásukat, ám elmúlásuk drámája mégsem vált személyes sorscsapásommá, hisz' az átázó farmernadrág tragédiája elmaradt. 

Nem tudom, azok közé tartozol-e, akik sikítófrászt képesek kapni egy vizes zoknitól. Ha nem, akkor meg sem értheted, hogyan tud minimum félnapos depresszióba taszítani a reggel átázott, majd egész nap viselt farmer. Na, a balsors eme bugyrától váltott meg engem korábbi befektetésem. 

Újévi, év eleji, vagy az elmaradt évértékelő bejegyzés is lehetne ez, ne adj' Isten fogadalmi. 

Újévi fogadalom… Megosztó téma. Márpedig ki vagyok én, hogy megosszak? Mózes jut erről eszembe, de ő inkább szétválasztott talán. Vagy az ugyanaz? Hiába, teológiai ismeretek hiányában nehezebb a rabulisztika, jelentsen az bármit is. 

Szóval, fogadtál meg valamit? Belebuktál már és miért igen?
Nemrég hallottam, hogy január közepétől egyre több a bukott angyal. De mit is várhatunk az Embertől, aki az elsejei másnaposság hatása alatt 'soha többet nem iszik'. 

Esetleg felelősségkerülő vagy, aki nem tesz fogadalmat? Elkaptalak, kis barátom? 
Ha nem, hát nem. 

Az hazudik magának, aki csak akar.

Akkor ezt ki is tárgyaltuk. Ebből sem lesz pletyka. 

Írjak a swiftemről, ha már úgyis megígértem? Írjam le, hogy bár ráköltöttem a vételár sokszorosát, továbbra is egy kamukindersurprise és mindig meg tud lepni valamivel? Akkor azt is le kellene írnom, hogy senkit nem hagyott az út szélén. Nem csoda, elvégre magyar (is). A mi autónk.
Egyszer, ugyan, a parkolóban hagyott volna, ha nem segít betolni egy irgalmas szamaritánus. Apróságokkal gyakran bosszant, de az apróságaimat leszállította az ország másik végébe, és vissza is. Továbbá érdemei elévülhetetlenek a Hajdú-Bihar/Berettyó-vidék felületes megismerésére tett erőfeszítéseim kapcsán.  

Menyházára is elvitt:

Menyházára a motorom is elvitt. Tavaly szerencsére elég sok helyre elvitt. Egyre kevesebb problémával küzdünk, idén remélhetőleg még több jó élményt szerezhetek a nyergében. Ha végre úgy jön ki a lépés, talán összejön a Transzfogaras. 

Sátorozni is szeretnék. Motorral is. Autóval is, de akár még biciklivel is. 

Autóval szívesen ismételném a már említett Menyházát, hogy végre megnézhessem az egykori fürdőt. Egy terv szerint alakult gyalogtúra a Béli-hegységben pedig kiköszörülhetné a töméntelen farkasfog súlyosbította csorbát. (Igen, ott is eltévedtem.)

/Brian Johnston, Micscape magazine/

Továbbá nem ártana majd gyalog is feljutni a Nagy-Biharra, esetleg a Király-erdőbe, vagy még beljebb. A Székelykő például megtenné kezdésnek.

Ha nem sátorban, akkor nagy kegyesen elalszom valami faházban is. Főleg, ha kilátásba helyeznek egy jó reggelit. 

Jut eszembe, a Nagy-Phaeton kikerült a tervek közül. Oda bizony nem vagyok elég tökös. 

Idei első őrültségnek a Hóbagoly túrát terveztem, de rajtam kívül álló okok miatt nekem elmarad. (Motoros, hóban sátrazás az alapkoncepció. Elég beteg ötletnek tűnt ahhoz, hogy egyből ráálljak.)
Sej, pedig hogy elkezdtem bújni a cikkeket a derékaljak hőszigetelő képességéről (R-Value), a galléros hálózsákokról és a vizeletvisszatartásról... 

Eszembe jutott a mezőtúri fesztivál is, ahol napközben a hőség miatt nem tudtunk pihenni a sátorban, kívül meg nem volt min, úgyhogy már beszereztem egy kempingszéket.
Persze, hogy túl nagy és számomra kényelmetlen, de ez szinte már meg sem lepett, csak bosszant.
Sátrat és hálózsákot még nem vettem, pedig biztosan tudnék abból is mellényúlni. 

Az elveszett frigyláda helyett továbbra is az elég jó kávé-, hamburger- és sörélményt kutatom fékezett habzással, külön-külön is érvényes formában.

Idén sem tervezek kevesebbet nevetni, szeretni és jelen lenni.

Nem is tudom, van-e még valami idénre. Ja, igen! Ezekből minél többet megvalósítani, az elmaradtakon pedig nem lamentálni. 

Hajrá, Csobi!