A gazda végül nagy nehezen csak kibökte, hogy a keresett szerelő megegyezik az általa nagyra tartott munkagépét éppen gyógyító szakival, aki viszont onnan addig nem távozhat, amíg azt rendbe nem tette. Kivártam hát szépen az operáció végét és majdnem a kutyával is összebarátkoztam. A kisfiú kevésbé igényelte a kontaktust, csak vadul jött-ment a hangos négykerekűvel, az ominózus kutya hangos izgalmára. 

Végül csak eljött az én időm is, alázatosan előadhattam nyomorult helyzetemet. A srác nagyon normálisan állt a dologhoz, azonnal az autójába ültetett és robogtunk is a temető felé. Nagyon nem kellett vizslatni a motorteret, indult is vissza vízcsőért. Annyit azért megjegyzett, hogy a hűtőközeg korántsem lehetett normális állapotú. Talán rozsdát említett, amit már az én szerelőm is mintha szóvá tett volna jóval korábban. Hamar megjárta az utat, ahogy a csere is gyorsan megvolt. Az sem tartott sokáig, hogy a már feltöltött rendszerre ráindítva az közönyös bugyborékolással jelezze a hűtősapkánál az addig is valószínűsített fájdalmas diagnózist. Hengerfejes! 

Elvállalta a melót és el is vontattuk a fogatlan oroszlánt a háza elé. Punto tehát marad, mi viszont szívesen hazajutnánk, de hogyan? Ismét elkezdődött a több szálon ötletelés, telefonálgatás. Vót ottan, kérem szépen mindenféle verzijó! Autóval a közeli városba, onnan vonattal haza/ autóval a fővárosig, onnan vonattal/ bérelt autóval haza/ komolyabb légicsapás kérése magunkra, stb. A bérelhető autó csak este szabadult volna fel, a Budapestig kocsi+vonat pedig nem tűnt egyszerűbbnek az eleve végig zakatolásnál, úgyhogy el is kezdtük kiválogatni a feltétlenül szükséges csomagokat. Kevesebb, mint a fele motyóra volt csak kapacitásunk, hisz a 4 személy cuccára csak ketten voltunk anyámmal hordárok, ráadásul az 5,5 éves lányomat is jobb lett volna inkább magunk körül, mintsem a vágányok közt tudni. Autószerelő Gábor hősiesen kitartott mellettünk. 

Vakító napsütésben silabizáltam az online vasúti menetrendet a halovány kijelzőjű mobilomon, amikor a húgom ismét hívott. Úgy döntöttek, lehozzák nekünk a férje autóját, azzal hazamehetünk, ha gondolom. Hogy gondolom-e?! Fülöp apostol örülhetett ennyire, amikor Jézus jóllakatta a több ezer fős népet öt kenyérből és két halból. Már csak azt a másfél órát kellett valahogy eltöltenünk, amíg megérkeznek. Gábor készségesen elvitt minket egy a Somló-hegy lábánál található étteremhez, de az sajnos zárva volt, így visszafurikázott velünk a falu restijéhez és elköszönt. Fiatal pultos és fagyi is volt a néhány törzsvendég mellett, de ezzel együtt is resti volt a "javából". Fogyasztás nélkül, közepesen sietve távoztunk, végül Gáborék utcájának végén, 2 nagyobbacska fa lombja alatt telepedtünk le az árnyékban. Egy idő után már az összes kutya elunta az ugatásunkat, ahogy mi is az életünket. Lányocskám meglepően jól bírta a várakozást, de igen nagy volt a megkönnyebbülés, amikor a felmentő csapat megérkezett. Átcuccoltunk a fiatalabb kombiba és gyorstalpaló átképzést, na meg búcsúzkodást és hálálkodást követően végre újra útnak indulhattunk. 

A talján tornádó elcsitult, megtörték az Alpok bércei.