"...láncot ápoltam, összecuccoltam, átöltöztem és vert sereg módjára visszavonultam."
Péntek reggeli érdeklődésemre motordoki Peti írta, hogy délután 1 körül vigyem hozzá a motort és magamat is. Melót tett félre miattam, oldjam meg! Minimum 10 emberrel vetem fel a kapcsolatot nagy hirtelen, de vagy vonóhorog, vagy idő nem akadt. (Apropó, egy vonóhorgos, klímás kombit szívesen kipróbálnék következő autónak.) Végül kényszerűségből tréleres járműmentő vitte át röpke 12 rongyért a motort a szomszéd településre, miután a főnököm elengedett a munkából.
Előtte azonban még DR9AE gyújtógyertyát kellett szerezzek a beavatkozáshoz, amit telefonon tetettem el és vettem meg kis kezeimmel a hazaúton. Felugrottam a negyedikre pénzért, vízért, kulcsért és autóra váltva indultam is a motorhoz. Sajnos időközben sem állt el a benzincsöpögés, még nagyobb tócsa és illat/szagfelhő fogadott a tárolóban. Ahogy függőlegesbe állítottam a gépet, újabb féldeci zubogott ki a padlóra. Közben megérkezett a mérsékelten szimpatikus tréleres vállalkozó és alaposan lespaniferezte KLE-t a hatalmas utánfutóra. Elég rendesen össze is húzta az elejét. Jelezte, hogy nem szokása motort menteni, szóval nyugodtan érezhetem magam szerencsésnek, hogy nem volt épp autós baleset, azt előnyben részesíti. Elindult, én meg bevágódtam a Punto-ba és utána iramodtam.
Jó úton, egyenesben alig értem utol. A rossz szakaszon viszont már attól féltem, hogy a hátsó kerék esetleg megindul valamelyik oldalra és elfekszik a technika. Hála az égnek, rendben megérkeztünk. Természetesen nem sikerült alkudni a fuvardíjból, igaz nem is vagyok ügyes az ilyesmiben. Rezzenéstelen arccal hárította el egyezkedési kísérletemet a tízezres irányába és robogott el dolgavégeztével.
Peti nem igazán ájult el a motorszállítási jártasságunktól. Megjegyezte, hogy nem jó ötlet vékonyabb alumínium részeket spaniferezni. Így utólag én ráadásul két oldalról pluszban rögzíteném a hátsó kereket, hogy biztosan ne csúszhasson ki oldalra.
Tanklevétel után meg kellett volna mutassam, hogy pontosan hol/honnan folyt a benzin, de már nem találtam a korábban gyanúsított csövet, illetve Peti szerint azon csak túltankoláskor távozhat üzemanyag. Hovatovább este már inkább talán a bal oldalon, a tank alól csöpögött a nafta.
Lekapta a légszűrőházat, majd a karburátorpárt is. Megbontva egyből talált némi komolyabb koszt, ami az úszó (le)ragadását okozhatta, aztán azt átmosva további szmötyi került elő. A tömítőgyűrű is megzömült már. Nála csak 70-es volt, de az nagynak bizonyult. Elkezdte hát diktálni a listát:
- 2x65-ös O-gyűrűvel induljunk, aztán kiderül, hogy pontosan mekkora is kell (4 db)
- papírmentes, legkisebb üzemanyagszűrő (akár dízel is)
- lehetőleg átlátszó, de kifejezetten benzincső 6-os, 8-as átmérővel 2x0,5 m
- féktisztító
- elektronikai textil bandázs- és szig(etelő)szalag
A benzin szétmarta a kábelkorbács szigetelését, szörnyű ragacsos taknyot hagyva maga után. Féktisztítóval kellett puceváljam, miután Peti leszigetelte a fémes részeket. A bandázs nem volt olcsó, viszont legalább találtam egy forrást. Másra is jó az ilyesmi. Az SKF-nél 2 minőséget vettem gumigyűrűből és féktisztítót is jó áron kaptam. Az autósboltban az etanolt szapulták és a 100-as benzint, meg a Spurit ajánlgatták. Nekik is csak benzint nem álló átlátszó csövük volt és, mint később kiderült, a Peti által nem kedvelt bilincsből sikerült bőven bevásároljak.
Visszaérve azzal fogadott, hogy biz' több probléma is vala. A balos tűszelepnél és az úszóháznál is volt gond, a karburátorház tömítése és a benzincsap is eresztette a benzint. Utóbbi lehetett a ludas a koszért, ami az úszó működését szabotálta. Próbálta felújítani, de inkább egy régi vágású, nem vákuumos működésű új csap mellett döntött. (Tudod, ez az a fajta, amit minden induláskor nyitni, megálláskor pedig zárni kell a kis kacsóddal, különben újabb kalandokba keveredhetsz.)
Sebaj, legalább pótolhatok az elmaradt Riga, Komár, Simson, stb. érás tapasztalatokból, ami hiányzik a manapság motorozók nagy részéből, belőlem meg aztán teljesen. Annyira, hogy még motoros haverjaim sincsenek. Meg is lepődött, hogy nem baráti segítséggel oldottam meg a szállítást.
A benzin nem folyt bele az olajba, ami nagy szerencse. Utólag, a motor eladója szerint a helyszínen el kellett volna állítanom a benzinszivárgást, hogy esélye sem legyen, de szerintem meg a csap hibája okán meg sem tudtam volna csinálni az út szélén. Főleg nem szerszámok és rutin nélkül. (Hoppá, a gyári szerelőtáska végig ott lapult az ülés alatt! Én barom...)
Nehezen, de némi műanyagköszörülés és gumitágítás árán Peti beküzdötte a benzinszűrőt, hogy a tank mocska tovább ne koszolhassa el a karbit. (Ezt, a túlfolyók eltömődését és a csap kivezető rézcsövét figyelgetnem kell, ahogy a zárt állást és a megfelelő olajszintet is!
Indítás előtt azt is megmutatta, hogyan kell kalapácsnyéllel helyesen, oldalról(!) kocogtatni a házat, hogy az úszó ne maradjon leragadva. Az alján lévő csöcsök és a 'túlfolyó" is kaptak átlátszó csövet, jó helyre elvezetve. Mivel a motor nem indult, gyertyát is cserélt, pedig szemre nem voltak rossz állapotban. Végül szivatóval beröffentette. A karbiszinkront jónak ítélte, az egyhengerezés is elmúlt, ha minden igaz.
Megkértem, hogy csekkolja le a légszűrőt is. Kicsit fekete olajos volt egy részen, de egy pihetoll eltávolítása után nyugalommal visszarakta. Újfent valószínűsítette, hogy igaz lehet az alacsony futásteljesítmény. A légszűrőház gumiharangjai csak nehezen találtak vissza a helyükre. Feldobtuk az idomokat és 5 óra izzasztó munkája után végre mehettem tankolni. Figyelmeztetett, hogy az új benzincsap tartalékcsöve csak keveset hagy, erre oda kell figyelnem.
Végig azt ecsetelte, hogy hasonló szívásoknak még előtte vagyok, ne is áltassam magam. Ha szerencsém van, könnyen megúszom és belejövök, de lesz még elkeseredés. Ezzel jár. Egy újabb motornak ugyan később lesz baja, de annak is lesz. Aki maga nem bütykölős, az még jobban megszívja.
Miután így megvigasztalt és utamra engedett, vegyes érzelmeim közepette, mégis békésen rotyogtunk haza Kelemennel a nyári naplementében.
