Szabadság! itten hordozták
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.
És annyi vakszerencse közt,
Oly sok veszély után,
megfogyva már, de törve nem,
Élne nemzetem lazán.
Az nem lehet hogy annyi hív
Hiába onta pénzt.
S keservben annyi hű zsebel,
Szakadatlan a honért.
Légy híve rendületlenűl
Hazánknak, oh Magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
Egyes elképzelések szerint egy időgép, némi fantázia és szelektív memória segítségével a fenti sorok összefügghetnének az alábbi látvánnyal.
Történelmi időket élünk? Minden bizonnyal...
Hogy mi lesz róla a könyvben, azt nem tudom, talán azt is a győztesek írják.