Lehetőség.
Mi jut erről eszedbe?
Milyen hangulat kapcsolódik a szóhoz?
Lehetőségek!
Ez már más egy picit?
Miben?
Végtelen…
Ez is meg tudja nyitni az asszociációs csapot.
Milyen érzelmi töltöttséggel bír számodra a végtelen?
Végtelen lehetőségek.
Csak én érzem egy kicsit nyomasztónak is? Aligha.
Csak akarni kell! Fejben dől el. Bármire képes vagy!
Tényleg? Akkor akarj például okosabb lenni!
Döntsd el, hogy nem fulladsz meg a víz alatt!
Repülj önerőből!
Hagyjuk is, a korszellem úgyis erősebb bármelyik másik megváltó ideánál. Persze mindig lehet mást gondolni, de az nem igazán elfogadott és úgyszintén nem garantálja a boldogságot. Sajnos még csak a stabil elégedettséget sem.
Na, de vissza a végtelen lehetőségek tárházához!
Igaz, eddig a tárházról szó sem volt. Egyébként nem is jutott eszedbe?
Nekem igen.
A tárház kifejezés szerintem leggyakrabban ebben a nyelvi környezetben fordul elő. Tehát természetes lelőhelye a végtelen lehetőségek környéke. Régen állítólag egyéb területeken is elterjedt volt, de mára jóformán kihalt a terménytárolói, magtári értelme.
Végtelen lehetőségek tárháza… Elismerem, némiképp túlírt, majdhogynem modoros nyelvi fordulat. Mégsem hagyott nyugodni. Valamit kezdenem kellett vele!
Eredetileg ugye csak a végtelenig tart az eredeti, hatásvadász kifejezés. Én tettem rá egy lapáttal. Aztán még eggyel.
Ha a lehetőségek tárháza végtelen és egyébként nyitva áll, akkor ki lehet a portás? - erőlködtem ki magamból.
Jobb sajnos nem lett. Már hagytam is volna annyiban, amikor mégis tovább görgetett bennem valamit.
Portás? Vajon miért biggyesztettem oda? Miért pont azt és vajon jelent-e bármit?
Úgy döntöttem, megkérdezek róla egy gondolkodni hajlandó embert. Nem jártunk sikerrel.
Újra átolvasva viszont a következőre jutottam: az még hagyján, hogy általában nem elég körültekintően és alaposan fejezem ki magam, amitől a gondolatmenetemet nem is lehet olyan szinten követni, ahogy én azt a magam kevéssé empatikus módján elvárhatónak és logikusnak tartom, de ezúttal én sem vágtam a szitut.
Ki lehet a portás?
Columbo, Agatha és dr. House hol vannak ilyenkor?!
Végső elkeseredésemben a mesterséges intelligenciákat hívtam segítségül. Fogyasszátok felelősséggel!
Google Gemini: Ebben az allegorikus felvetésben, ahol a lehetőségek tárháza végtelen és gyakran nyitva áll, a „portás” szerepe kevésbé egy fizikai őrre, sokkal inkább egy metaforikus entitásra utalhat. Íme néhány lehetséges értelmezés:
Ki lehet a portás?
- Az Egyén Belső Állapota
A legvalószínűbb „portás” maga az egyén belső állapota, gondolkodásmódja és hozzáállása.
Nyitottság és rugalmasság: Ha nyitottak vagyunk az új dolgokra, rugalmasan alkalmazkodunk a változásokhoz, akkor mi magunk vagyunk azok, akik nyitva tartjuk a lehetőségek kapuját.
Kíváncsiság és felfedezőkedv: Az a belső késztetés, hogy új utakat keressünk és kipróbáljunk, az tartja nyitva a tárházat.
Hit és önbizalom: A hit abban, hogy képesek vagyunk megragadni a lehetőségeket, és az önbizalom, hogy meg is tudunk birkózni velük, szintén "portásként" működik. A félelem, a bizonytalanság vagy a halogatás ezzel szemben bezárhatja a kapukat.
- A Kreativitás és az Innováció
A kreatív gondolkodás és az innovatív szemlélet az, ami folyamatosan új lehetőségeket teremt és tár fel. Ebből a nézőpontból:
Ötletelés: A friss ötletek és a problémamegoldó képesség a „portás”, ami mindig új bejáratokat nyit.
Alkalmazkodóképesség: Képességünk arra, hogy a meglévő erőforrásokat és körülményeket új módon használjuk fel, szintén „portásként” működik.
- Az Idő és a Véletlen
Bár kevésbé személyes, az idő és a véletlen is betölthet portási szerepet:
Szerencse és alkalmak: Sokszor a „portás” maga a szerencse, a megfelelő pillanatban felbukkanó alkalom, ami megnyit egy addig láthatatlan utat. Ezekre nem feltétlenül van ráhatásunk, de felismerésük és megragadásuk már rajtunk múlik.
Változó körülmények: A külső körülmények változása, például egy új technológia megjelenése vagy egy gazdasági fordulat, szintén új lehetőségeket nyithat.
Összességében a „portás” ebben az értelemben nem egy külső, statikus figura. Sokkal inkább egy dinamikus erő, amely lehet belső (a mi hozzáállásunk), vagy akár külső (a véletlen vagy a körülmények), de a mi cselekvésünk és befogadó képességünk határozza meg, hogy mennyire marad nyitva a lehetőségek tárháza.
ChatGPT: Ez egy remekül megfogalmazott filozofikus kérdés, szinte már aforizma — játékos, mégis mély jelentésrétegeket hordoz. Nézzük meg pár lehetséges értelmezésben:
- A paradoxonra építő válasz:
Ha a lehetőségek tárháza végtelen, és gyakran nyitva áll, akkor a portás talán maga az emberi tudat, amely néha beengedi magát a végtelenbe, néha meg elzárja az utat — nem a tárház korlátozott, hanem a hozzáférésünk.
- A szimbolikus válasz:
A „portás” lehet az, aki a belépés feltételeit szabályozza: hit, bátorság, kreativitás, nyitottság. Vagyis a portás nem egy konkrét személy, hanem egy belső vagy külső kapuőr: lehet a félelem, a szorongás, de akár egy tanár, egy mentor vagy egy trauma is.
- A mesés-poétikus válasz:
A portás lehet egy öreg, bölcs lény, aki csak azokat engedi be, akik elég kíváncsiak és alázatosak. Lehet, hogy ő maga sem tudja, mi van bent, csak azt, hogy ki érett meg a belépésre.
- A válasz egy szóban (aforisztikus visszacsapás):
Senki.
Mert a kapu nyitva van.
De attól még valaki odaképzeli a portást.
Ledöbbentem. A portás én vagyok?
Magamról írok magamnak? Narkisszosz sorsára jutok? Sárgulhatok bele a pseudonarcissus-ba?
Narcissus pseudonarcissus - Nárcisz
https://pszichologuskereso.hu/pszichologia-blog/ki-nem-n%C3%A1rcisztikus
