Idén hamar jött a Mikulás. Hozzám legalábbis biztosan, hisz' hol volt akkor még december? Messze bizony. Októbert írtunk, szóval legalább egy szinodikus hónapra.
A futár érkezésekor mégis úgy éreztem magam, mint a gyerek, aki azon a bizonyos reggelen csillogó szemmel rohan a csizmához.

A megelőző időszak várakozással teli izgalma is hasonló volt. Egész évben nem gondoltam arra, vajon jó voltam-e, de a csomag érkezése előtt megint elfogott egyfajta moralizálás. Mit érdemlek? Mit várhatok? Vajon mit kapok az élettől?
Olyan kérdések ezek, amik "békeidőben" ritkán kerülnek terítékre. Kell hozzá valami extra, hogy célkeresztbe kerülhessenek.
Esetemben konkrétan maga a csizma volt ez az extra, ami ráadásul valóban elég extra is.
Szóval a korai örömnél tartottam… Itt most persze tudnék nyitni legalább 2 további mellékszálat, de így is éppen eléggé csapongok, megpróbálok hát visszatérni az eredeti koncepcióhoz. Szóval Mikulás, Mikulás, Mikulás. A vezérfonal a Mikulás. Szedd össze magad, Csobi!
Parancs, értettem! Korai Mikulás, gyermeki izgalom…

Mikulás mellett benne lehetett a keze a Télapónak is. Talán Sznyegurocska valamelyik végtagja is érintett, annyira extra a cucc.
Rajtuk kívül még Santa Claus, Father Christmas, Joulupukki, Morozko és a Galaxis őrzői is szerepelnek a gyanúsítottak listáján.
Egy ismert megmondóember és valószínűleg sokan mások után is szabadon én biz' még a Jézuskát sem hagynám ki, mint a cselekményre felbújtással megalapozottan gyanúsítható személyt. Állítólag anno nagy változást hozott a világba, az erkölcsbe. Ha nem is maga a konkrét személy, de a "mém" bizonyosan. (1,2) 
Ha már Jézuska, akkor akár egybemoshatom a történteket a karácsonnyal is. Főleg, hogy az a szeretet ünnepe. (Dzsínó szerint a majális is az, de talán inkább hagyjuk ezt most.) 
Valójában nem is klasszikus mikuláscsomagot kaptam, hanem dobozba csomagolt jóindulatot, önzetlenséget. Itt viszont be is fejezem az egybemosást, hisz nem kezdő háziasszony vagyok én. Ha nem hiszed, olvasd el az egyik vonatkozó bejegyzésemet is! https://csobiblog.blog.hu/2022/04/28/apro_oromok_888

Volt-e régen, hogy előre kilested a csomagot, és miért igen? Végül megbántad? Én mindig.
Ez most valahogy mégis más volt. Halványan emlékeztem csak az ominózus pipőre, de annyi rémlett, hogy kristály-kategóriás. (3)

Ez az egész úgy kezdődött, hogy a 16 éves, egyszer már ragasztott talpú csizmám megint ledobta a járófelületét. Gyűjtőmunkába kezdtem hát újratalpalás témakörben. Felütöttem az internetet, de a cipőtalpragasztó reklámok özönében jóformán csak egy mindenhez is értő fószer ezirányú videós anyagát találtam, igen kevés relevanciával.
Az offline világban, a korántsem reprezentatív, sokkal inkább kényelmi mintavételen alapuló (4) közvélemény kutat addig ástam, amíg ki nem tudtam alakítani végső álláspontomat. A legjobb az lesz, ha azt teszem, amihez nagyon értek. Elbizonytalanodom. Egyáltalán nem esett ez nehezemre, hisz megfigyelésem szerint teljes a káosz ebben a témakörben is.
Nagynevű cégek cipőtalpragasztó varázskencéi, a szkepszis harcos szamurájai, valamint "a javallatokra való alkalmazása a régóta fennálló használaton alapuló" egyház zászlóaljai sorakoztak fel hadrendbe lelkem vívódásának csataterén.
Bizonytalanságom háborgó tengerének káddugóját a kíméletlen racionalitástól csöpögő kéz akkor húzta ki, amikor az ejtőernyős tantusz a kis lábujjamra esve csillant egyet a megvilágosodás fénysugarában, amint az épp a kétség sötét fellegeit törte át. (5) Hisz' ezt már szakember is ragasztotta, mégis elszabadult a talpfölévaló. Na, de sok beszédnek sok az alja… Kiszabtam, mint macskát varrni!

Valami adekvát skárpi viszont mégiscsak kellett volna, a papucsban motorozás nem az én világom. Újfent az internet vettem le a polcról, ahol mindig is tartottam a kamerás mobilomat. Megvan annak a helye, rend a lelke mindennek. Mivé válna ez a világ, ha minden szanaszét lenne, mint a durvák csipája? Na ügye!
Ahogy egyre kiábrándultabban tallóztam a weben az eladó pipellőket, eszembe jutott az a bizonyos balatoni bocskor. Rá is írtam a magyar tengeri spanomra, hogy mi a rák van azzal az olasz csizmájával, amit korábban ajánlott? Földrajzból egyikünk sem különösebben penge, ezért csomagküldés céljából gyorsan egyeztettük a postázási címemet, majd egyéb vizekre eveztünk. Pár nap múlva fel is adta a csomagot.

Csak később eszméltem, hogy emböröm anyagi ellenszolgáltatás nélkül ütötte nyélbe a dolgot. Agyam eldobtam. Azóta is keresem. A szavakat is.

Ha nem volt elég a Mikulásból, az alábbi linken az MBBK Bloggereinek műveit is szemrevételezheted az alábbi kék gombon kattintás után. Hajrá Mikulás, hajrá olvasók, hajrá bloggerek!